Az ősember tüskék, halszálkák és csontok segítségével igyekezett összevarrni a ruházatául szolgáló bőröket. Feltehető, hogy az első öltést akkor tették, amikor az ősember különböző bőrökből az első ruhát készítette magának. A mai fonalat, cérnát és selyem összeerősítő szálakat a bél vagy esetleg keskeny bőrcsík pótolta az őskorban.
Öltésfajták
A kultúra fejlődése magával hozta a varrás technikájának tökéletesedését. A fémek megjelenésével párhuzamosan megjelenik a varrótű is. Az ásatásoknál feltárt leletek azt igazolják, hogy az első fémtűt bronzból készítették, melynek hengeres alakja volt. Az egyik végébe lyukat fúrtak, ebbe fűzték az összeerősítő elemet, míg a másik végét az anyag átfúrására kihegyezték. A XVI. században jelenik meg az első acéltű.
A varrás technikájának fejlődését eredményezte 1790-ben Saint Tamás londoni kárpitos mester által feltalált egyfonalas láncöltéssel dolgozó gép. 1814-ben Madesperger József tiroli szabómester feltalálta a kétfonalas varrógépet, amely a gépi varrás igen nagy problémáját oldotta meg. 1845-ben végleg megoldódott a varrás kérdése, amikor Elias Howe takács segéd tűzőöltéses varrógépet szerkesztett. A tűzőöltéssel dolgozó gépek tökéletesítésében Singernek, Growennek, Wilsonnak és Pfaffnak vannak kimagasló érdemei, akik számtalan ötletes újítással járultak hozzá a modern tűzőgép típusok kialakításához.
Tűzőöltés
A tűzőöltéssel dolgozó gépek fő jellemvonása, hogy a hurokképző szerkezetük ún. csónak. A tűzőöltéssel dolgozó gépeket más néven csónakos gépeknek is nevezik. A tűzőöltés egy felső és egy alsó szálból tevődik össze, amelyek az anyag középrészén hurkolódnak.
A cipőiparban a három öltésfajta közül a tűzőöltésnek van a legnagyobb alkalmazási területe.
Egyfonalas láncöltés
Az egyfonalas láncöltést főleg textil felsőrészek alkatrészeinek összetűzésére és szél megmunkálására használják. Az egyfonalas láncöltés egy fonalból képződik, a hurkolódása nem az anyag belsejében történik, hanem annak külső részén. Hátránya a tűzőöltéssel szemben, hogy ugyanazon hosszúságú darab letűzéséhez lényegesen több fonalra van szükség és a varrata nem elég tömör, könnyen kifejthető.
Kétfonalas láncöltés
A kétfonalas láncöltést a felsőrészek készítésének használjuk. Rugalmas, erős és a nyújtással szemben ellenálló varratot eredményez. A láncöltéssel dolgozó varrógépek termelékenyebbek és egyszerűbb szerkezetűek, mint a tűzőöltéssel dolgozó gépek. A kétfonalas láncöltés hátránya, hogy a felhasznált fonalmennyiség a tűzőöltéshez viszonyítva igen nagy.
