Nyersbőrön az állatról lenyúzott, de még ki nem készített bőröket értjük. A cipőiparban főleg emlős állatok bőrét (szarvasmarha, ló, kecske, juh pl.) használjuk fel. Gyakori azonban a sertés, valamint a vadbőrök és különböző hüllő bőrök felhasználása is.

Marhabőr

Cipész tudástár - Anyagismeret

 

Nem és kor szerint megkülönböztetünk: hasi-borjú, borjú, növendékmarha, tehén, ökör és bikabőröket.

  • Hasiborjú: Az idő előtt kifejlődött vagy elvetélt, de meg nem született vagy születés után kimúlt állat bőre.
  • Borjúbőr alatt a szopós állat bőrét értjük. Az anyatejtől elválasztott néhány hónapos borjú bőrét szalmarágónak nevezzük.
  • Növendékmarha alatt azon állítok bőrét értjük, melyek már nem táplálkoznak anyatejjel, de az egy éves kort nem haladják meg. Ezeket a bőröket általában felsőbőrnek dolgozzák fel.
  • Tehénbőr: nőstény szarvasmarha bőrét értjük alatta, melyet felsőbőrnek és talpbőrnek egyaránt kikészítenek.
  • Ökörbőr: néhány hónapos korában nemileg semlegesített bika bőre. Főleg talpbőröket készítenek ki belőle.
  • Bikabőr alatt a hímnemű szarvasmarha bőrét értjük. Ezeket úgyszintén főleg talpbőröknek készítik ki.

Lóbőr

Cipész tudástár - Anyagismeret

 

  • Csikóbőr: az anyatejen táplálkozó állat bőrét értjük alatta. Felsőbőrök készítésére használják.
  • Lóbőr: a csikóhoz hasonlóan felsőrész készítési célokra használják.

Kecskebőr

Cipész tudástár - Anyagismeret

 

  • Gida: az anyatejen élő állat bőrét értjük alatta, főleg sevró kikészítésben kerül forgalomba.
  • Kecskebőr: valamivel durvább szövetű, mint a gida, hasonlóképpen felsőrész-készítési célokra használják

Juhbőr

Cipész tudástár - Anyagismeret

 

A kecske bőréhez hasonló a nagysága és egyéb tulajdonságai. Felsőrész-készítési célokra használják.

Cipész kisipar - Kovács Attila, Kovács Ferenc, Lesch Henrik - KIOSZ Budapest, 1959